Átmeneti mozdulataink

Moravcsik Borbála idén júniusban diplomázott formatervező szakon. Nem sokkal a diplomaszerzés után a FabLab által meghirdetett Distributed Design pályázaton nyert kisbútor kategóriában – a MEET ülőbútor kapcsán beszélgettünk a tervezővel.

Honnan jött a pályázás ötlete?

Az utolsó féléves tervezés keretein belül született meg a szék, amivel végül pályáztam. Az egész úgy jött, hogy a széknek egy részét a FabLabben csináltam, mert ez egy CNC-mart alkatrészekből álló szék, a FabLabben pedig van ilyen eszköz. Már akkor feljött az ötlet, hogy létezik ez a Distributed Design, és milyen érdekes lenne, ha majd egyszer tovább fejlesztenénk a bútort, és ennek az alapjain nyugodna a bútor mibenléte.

A distributed design egy digitális gyártástechnológiával foglalkozó ága a formatervezésnek, ami röviden arról szól, hogy a világon szinte bárhol legyártható alkatrészeket terveznek, amit később egy szabadon letölthető – nyílt forráskódú – fájlként tesznek fel a világhálóra. Ezt nemcsak bárki letöltheti, de saját kezűleg ki is vitelezheti. Akár a FabLabben, akár bármilyen más digitális gyártóműhelyben, ahol van CNC-gép vagy a gyártáshoz szükséges eszköz.

Maga a pályázási folyamat hogyan nézett ki?

Öt darab kategóriában lehetett pályázni, textiltervezés, használati tárgy, kisbútor kategória, egy olyan tárgy, amely valamilyen módon szociális érzékenységre készteti használóit, illetve egy eszköz, ami segíti a fablabek működését. Én a kisbútor kategóriában pályáztam, ahol 10 darab munkát választottak ki. Minden kategóriából aztán kettőt választottak ki, utána következett egy Bootcamp nevű tervezési tábor, amikor a saját digitális fájljainkat fejlesztettük tovább, ide már csak a nyertes munkák kerültek be.

A MEET már teljesen kész termék volt, vagy kellett még rajta fejleszteni valamit?

A gyártási technológiája eredetileg nem a legeffektívebb módszer volt, ezt kellett továbbgondolni, hogy kevesebb idő alatt készüljön el mindenféle plusz alkatrészek és csavarozás nélkül. Ezek után legyártottuk újra a bútor prototípusát, majd a Design Hét keretein belül a legyártott tárgyakat az Allee-ban állítottuk ki. Emellett a Construma kiállítására is kimentünk még a tárgyainkkal.

Mik voltak a MEET inspirációi?

Magában a bútorban konkrétan nincsen benne, de amúgy egy színházi próbáról jött az ötlet: az olvasó és színpadi próba között, amikor még ülnek a színészek, még olvassák a szöveget, de már van tér- és kellékigény a rendezés szempontjából. Ilyenkor nagyon sok átmeneti mozdulata van a színészeknek, valahogy ebből jött a gondolat, hogy sok olyan tér van, ahol nem ülünk vagy állunk sokáig. Végül a kutatást is ebből kezdtem el csinálni: az ülés és állás közti átmeneti mozdulatokból, mik azok a szituációk az életünkben, melyek ergonómiai kérdéseket vetnek fel. Ez inkább egy terepszemle volt, jártam a tereket, és kerestem, hogy ez ténylegesen hol van jelen, van-e rá igény? Azt láttam, hogy tényleg sok olyan közösségi tér van, ahol egyáltalán semmilyen bútor nincs, vagy legalábbis nem ezeknek az igényeknek felelnek meg.

Akkor a MEET is kifejezetten ilyen terekbe készült?

Elsődlegesen közösségi terekbe, és a célja az, hogy minél több igényt kielégítsen egyszerre, olyan igényeket, amelyek viszonylag rövid időtartamú cselekvések. Lehetőséget teremt arra az embereknek, hogy ha egyedül érkeznek, akkor egy privát ülőhelyet biztosítson, ha pedig többen, akkor akár egy nagyobb teret befoglaló közösségi bútorként szolgáljon. Mivel akárhányszor sokszorosítható, ezért bárhogyan el lehet helyezni a térben.

A FabLabbel még tart a közös munka?

Ez az egész folyamat még nem zárult le, még van közös gondolkodás, a FabLab a Distributed Design platform részeként tovább is viszi a projektet. Magyarországon voltak a Design Hét alatt a Distributed Design nemzetközi tagjai, lehetséges, hogy mi is megyünk majd így tovább, szeretnénk mi is kijutni más design hetekre. Még meglátjuk, hogyan lehet továbbmenni egy ilyen nyitott forráskódú bútorral, semmiképpen sem szeretnénk itt abbahagyni.

Te milyen jövőt tudnál elképzelni a MEET-nek?

El tudnám képzelni azt, hogy különböző iskolákban, ahol rendelkeznek ilyen digitális laborokkal, ott a saját tereikbe tudnák a diákok a tanárokkal együtt elkészíteni a bútorokat. Kifejezetten célom ezzel a bútorral, hogy minél olcsóbb és gyorsabb legyen a legyártása – mivel a másik fő cél az, hogy minél több legyen egy helyen ezekből a székből. A Distributed Design ezért is lényeges, mert ez egy olyan platform, ahol ezt meg lehet valósítani.

// /

Szerző: Rácz Eszter

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..