Értelmes formák

Amikor először közeledik Nicholas Lees szobraihoz, azt gondolhatja, hogy valóban animált tárgyakat néz. Talán forgótányéron forognak, vagy mozgó alkatrészekből vannak? Ez Lees munkájának varázsa. Gondos felépítésével és intelligens anyaghasználatával magával ragadja a tekintetét, élettelen formákat hozva létre, amelyek életre kelnek, lüktetnek vagy lélegznek, ahogy mozogsz körülöttük.

Kifinomult gyakorlata több éves intenzív tanulást, tanítást és kísérletezést ötvözi. A kerámiakészítés azonban nem volt gyerekkori álma, ami nyilvánvaló volt számára. Orvoscsaládban született egy hampshire-i faluban, és kezdetben nem ösztönözték az alkotói karriert. „Emlékszem, távoli és homályos érzésem volt arról, hogy dolgokat akarok csinálni” – mondja. – De akkoriban ez nem volt különösebben erős késztetés.

KERÁMIA TÖRZÉS

Lees először tinédzser korában találkozott agyaggal, amikor egy helyi készítő megkereste őt a nyári szünetben, és megkérte, hogy modellezzen néhány figurális mellszobrot, amit készítettek. Később, az iskolában a művészetet vette fel negyedik tárgyként A Level-re, ahol Stephen Murfitt keramikus volt a tanára. „Stephen bemutatott a raku tüzelésnek, és megmutatta Hans Coper munkásságát” – magyarázza. – Ez a két dolog ragadott meg.

Az egyetemen Lees szenvedélyesen kezdett komolyan foglalkozni kerámiával, de szüleinek fenntartásai voltak. Megállapodtak: először angolt és történelmet tanul a Kenti Egyetemen. Ha a diploma megszerzése után is folytatni akarta alkotói szenvedélyét, szülei beleegyeztek, hogy támogatják a kerámia oktatását. 1989-ben, miután angol és történelem szakon végzett, Lees ragaszkodott elhatározásához, szülei pedig beváltották ígéretüket, és beiratkozott egy BA kerámia tanfolyamra a Bristoli Műszaki Egyetemen.

„Nagyon nagylelkű volt a szüleim részéről, de Bristolban úgy éreztem magam, mint egy hal a vízből, aki ilyen más tudományos háttérből jött, és nincs Művészeti Alapítvány végzettsége” – vallja be. „Azonban szerencsém volt, hogy Walter Keeler megtanított dobni. Ő egy zseni, és rengeteg kerámiai tudást adott át, valamint az „edénykészítéssel” kapcsolatos sajátos gondolkodásmódját.

Annak ellenére, hogy ez a stúdiókerámia megközelítés alapvetően fontos Leesnek a diplomájában, manapság már nem azonosul vele. Mivel úgy döntött, hogy „szobrászként” írja le magát, inkább az agyagot tekinti médiumának, mint hivatásának. „A kerámia egyik érdekessége a gyakorlat szélessége, amely magában foglalja a tervezést, a kézművességet, a médiát, a szobrászatot, a képzőművészetet – bárhogy is nevezzük” – magyarázza. „Minden dolog érdekel, de a kerámiát a rajz mellett az anyagomnak tekintem. Engem elsősorban az anyagiság és a folyamatok szerepe nyűgöz le az elképzelésekkel és koncepciókkal kapcsolatban.

Bristolban Lees az edények kézi tekercseléssel történő készítésére összpontosított, majd később megtanulta a csúszóöntést, és részmunkaidőben segédöntőként dolgozott. De annak, aki mindig azt akarja kérdezni, hogy miért? „Azt hiszem, mindig is olyan ember voltam, aki megkérdőjelezte a dolgok mögött meghúzódó okokat” – mondja. „Valahogy lekötöttem magam egy-két folyamathoz, és ez akkoriban inkább megszorítás volt, mint felszabadulás. Szerettem volna kiterjeszteni és megvizsgálni a formagenerálás tágabb módjait.

Ennek a késztetésnek a kielégítésére később kerámia mesterképzést szerzett Cardiffban. Lees ott fedezte fel magát a társak szoros közösségében és egy olyan környezetben, amely ösztönzi a kísérletezést és a kölcsönös tanulást. „Aztán jöttem ki ebből a fokozatból, hogy teljesen eltávolodtam az edénykészítéstől, és helyette a csúszó-öntés, faragás és építés hibrid módszerével dolgoztam” – magyarázza. – És ez a munka később az esztergagéppel dobott és esztergált munkává fejlődött, amelyről valószínűleg a legismertebb vagyok.

A MEGLEPETÉS ELEME

Ma Lees kerámiája hihetetlenül kifinomult és precíz, de mégis kifejező. Szerkezetükben gyökerezik megingathatatlan elkötelezettsége, hogy alaposan kikérdezze anyagait és folyamatait az őket körülvevő környezettel kapcsolatban. „Közös szál a munkámban a keresztmetszetek” – mondja. ‘Érdekel a pozitív és negatív tér, a tér darabjainak határai, valamint a felület és a forma párbeszéde.’

Mindezek a szempontok alapvetőek Lees gyakorlatában, azonban a fogalmi elemek alatt a meglepetés kiváltására összpontosítanak. „Mindig igyekszem meglepni magam, és új módokat keresek a világlátásra” – magyarázza.

Munkája döntő része a jelentős időbefektetés. Maguk a darabok felépítését felülmúlva a gondolati mélység is figyelemre méltó. 2010-ben még jobban elmélyült a gyakorlatában, amikor a Royal College of Art-ban részt vett egy „MPhil Through Project” programban. „Hosszú ideig dolgoztam és tanultam az akadémián belül, ami jelentősen befolyásolta a munkamódszeremet” – magyarázza Lees. „A kérdés feltevésének szigorú módszere, és a kutatás által irányított folyamatok segítségével megtaláljuk a választ – meglepő helyekre visz, és új módszereket fedez fel a dolgok elkészítésére.”

Lees egy jellegzetes módszert vezetett be szobrai finom széleinek színezésére. Nem jár hagyományos csúszásokkal, foltokkal vagy mázzal; ehelyett egyedi, a kerámiában szokatlan kémiai reakcióstratégiákat alkalmaz. „Alapvetően fémsók oldatait használom. Ez egy telítési és párolgási folyamat” – árulta el.

Nemcsak a kémia lenyűgöző, hanem a mozgás illúziója Lees munkájában valóban rendkívüli, és amit személyesen meg kell tapasztalni, hogy teljes mértékben értékelni lehessen. A szobrok szeletelt élei azt az illúziót keltik, hogy a téren belül mozognak, kitágulnak és visszahúzódnak attól függően, hogy milyen szögből nézzük őket. „Megpróbálok egy aurát előidézni formáim körül, mintha lélegeznének” – mondja. „10 vagy 12 éve készítem ezt a munkát, és még most is meglep, amit látok. A stúdióban megváltozhat a fény, és a darabok valamilyen módon újnak tűnnek.

SZENVEDÉLYES GYAKORLAT

25 év kerámiatanítás után Lees egyre kevesebbet tanít, hogy egyre többet készítsen. Számos díjat nyert, és világszerte bemutatta művészetét. Szakterületén biztos helytállással, munkásságát intézmények és gyűjtők egyaránt dicsérik. Eredményei ellenére nem tervez egyhamar lelassítani. Céljai egyértelműek: folytassa a meglepetés elemének megteremtését és üldözését, amelyre vágyik. Gyakorlatának minden aspektusának feltárása iránti lelkesedése, minden egyes darab aprólékos felépítése annak reményében, hogy valami újat fedezhet fel, mélységes szenvedélyt tükröz.

Ez az elhivatottság kiterjed az új anyagok feltárására, valamint a rajzai és szobrai közötti kapcsolat bővítésére. Lees pályafutása során elért eredményei és munkájának lenyűgöző vizuális hatása tagadhatatlanul megerősítette a kerámia iránti elkötelezettségét és érdeklődését, amelyet az első diploma megszerzése után is lelkesen fenntartott. „Hihetetlenül hálás vagyok, hogy abból élek, amit szeretek” – vallja be. „Még ha nem is kellene, mindig így választanám az időmet.”

További információért látogasson el a nicholaslees.com oldalra

Képek: a művész jóvoltából; Sylvain Deleu; Jon Furley; Russell Sach