Séta közben gyakran találunk „valamihez hasonló” vízmosta kis köveket. -Ez olyan mint egy állat! -növény, ember, bármi- kiáltunk fel ilyenkor.
Majd a kincs velünk utazik tovább, esetleg évekig magunknál hordjuk. Az én személyes kedvencem egy kisfiamtól kapott szív alakú kavics amit a táskámban őrzök.
E folyamat megfordítása mindig is kedvenc játékaim egyike volt, meddig lehet vajon egy formát egyszerűsíteni, anélkül, hogy elveszítse karakterét.
Hol az a határ, ahol még tudom mire hasonlít és honnantól kezdve tényleg csak kavics.
Így születtek ezek a végletekig stilizált kerámia állatkák melyek talán csak második ránézésre mutatják meg jellemvonásaikat, szerethető, kézbe vehető
kerekded kövek helyett, hogy könnyebben rájuk találj.






