A Phoebe Hollond által tervezett sussexi parasztház tágas, nyitott konyhája, étkezője és nappalija Mark Roper
Lehet, hogy ezt az elképzelést mindenféle valódi kontextus vagy indoklás nélkül hallottad már, ezért feltártuk a konyhai háromszög történetét, és megkérdeztük a mai szakértőket, hogy elmondják a véleményüket, hogy végleg lezárhassuk a vitát.
Akonyha a ház egyik legigényesebb helyisége, ezért jól kell működnie, és könnyen navigálhatónak kell lennie. Ahogy bárki, aki rosszul megtervezett konyhát örökölt, elmondhatja, ez gyorsan hatalmas bosszúság forrásává válhat. Természetesnek tűnik tehát, hogy egy új design tervezésekor bevált szabályokhoz nyúljunk. Az egyik ilyen elv az úgynevezett „konyhaháromszög”, amelyet talán „munkaháromszögként” vagy akár „aranyháromszögként” is hallottunk.
Az ötlet az, hogy a tűzhelyet, a mosogatót és a hűtőszekrényt egy képzeletbeli háromszög három csúcsaként kell elhelyezni (azaz ha vonalakat húznánk közéjük, akkor ezt az alakzatot alkotnák). Általában azt mondják, hogy egyetlen oldal sem lehet rövidebb 1,2 méternél és nem hosszabb 2,7 méternél, és a három oldal összege négy és nyolc méter között legyen. Ahogy Fred Horlock, a Neptune formatervezési igazgatója elmagyarázza: „a konyhai háromszög célja egy hatékony munkaterület létrehozása a tároló- , főző- és mosóterületek ergonomikusan produktív háromszögben történő összekapcsolásával, megakadályozva a funkciók közötti felesleges átjárást.”
class=”ConsumerMarketingUnitThemedWrapper-jkpAEW hssEkF consumer-marketing-unit consumer-marketing-unit–article-mid-content” role=”presentation” aria-hidden=”true”>
Eddig minden rendben. De honnan jött ez az ötlet? Az elméletet először az 1940-es években dolgozták ki hivatalosan az Illinois-i Egyetem Építészeti Karának kutatói, azzal a céllal, hogy az építkezés szabványosításával csökkentsék a költségeket. Két évtizeddel korábban, az 1920-as években az amerikai ipari pszichológus és mérnök, Lillian Moller Gilbreth a Brooklyn Borough Gas Company-val együttműködve kidolgozta a „Kitchen Practical”-t – egy L alakú elrendezést, amely lehetővé tette a „körkörös útvonaltervezést” a mozgás minimalizálása érdekében. Ezt gyakran tekintik a születőben lévő munkaháromszögnek. Lehetséges, hogy más hatások is közrejátszottak. Johnny Grey konyhatervező (nem ellenőrzött) pletykákat hallott arról, hogy a koncepció eredetileg New Jersey-i gazdálkodófeleségek konyháiból származik , akik sajtot és más tejtermékeket készítettek, és mindenre kéznél kellett lennie. Akárhogy is legyen, a kérdés az, hogy egy majdnem egy évszázaddal ezelőtt kialakult szabály ma is releváns lehet-e.
„A konyhaháromszög okos megoldás volt az 1940-es és 50-es évek kompakt, haszonelvű konyháiban, ahol a tűzhely, a mosogató és a hűtőszekrény közötti hatékonyságra helyezték a hangsúlyt” – mondja Jay Powell, a sussexi székhelyű Inglis Hall konyhabútor-gyártó cég tervezője és projektmenedzsere . „Bár a kulcsfontosságú készülékek könnyű elérhetőségben tartásának elve még mindig tartogat némi értéket, ez a merev keretrendszer nem tükrözi a mai életmódunkat.” Fred a Neptune-tól egyetért ezzel, és kifejti, hogy „inkább a kisebb terekre vonatkozik, és jelentős korlátokat hozhat létre a tér esztétikai egyensúlyában”. Johnny, aki az iparág úttörőjének vagy diszruptorának számít, egy lépéssel tovább megy, és „a legőrültebb és leghaszontalanabb design thinkingnek” nevezi.
Magától értetődik, hogy az életünk jelentősen megváltozott az 1940-es évek óta, és így az otthonaink is. A kis, különösen a városi otthonokban gyakran van egy apró konyha, vagy egy nyitott terű nappali egyetlen fala mentén épült konyha, amelyek egyike sem alkalmas háromszög alakú elrendezésre. A nagyobb házakban pedig , ahol nincs hiány a helyből, a kombinált konyha/étkező/nappali koncepciója rendkívül kívánatosnak tekinthető. „A modern konyhai élet sokkal több, mint az étel elkészítésének és elkészítésének folyamata, és a legtöbb ügyfél olyan terveket keres, amelyek a konyhát egy nappalivá olvasztják” – mondja Simon Hosein, a Smallbone vezető tervezője . „A konyhák ma már nagyobbak – a nyitott terű a legnépszerűbb –, integrálva a főzést, az étkezést és a társasági életet.”
Ez a társasági aspektus kulcsfontosságú, mivel a konyha már nem egy magányos tér, ahol a ház asszonya egyedül dolgozik. Manapság a párok vagy akár az egész családok is szeretnek együtt főzni, vagy külön feladataikat ugyanabban a térben végezni, és ahogy Simon a Smallbone-tól folytatja, „az emberek nyugodtabban készülnek és főznek a vendégek és a család előtt, sőt, a szakácsok társaságra vágynak főzés közben, hogy másokkal is kapcsolatba léphessenek”.
Ennek megfelelően a legtöbb konyhaszakértő ma már elfordul a háromszögtől, és inkább a zónázást vagy a blokkolást részesíti előnyben, ami holisztikusabb tervezést tesz lehetővé. „Ez a megközelítés mindent figyelembe vesz – a természetes fényt, a napi rutinokat, a rituálékat és természetesen a készülékeket” – mondja Jay az Inglis Halltól. „A blokkok gyakran tartalmaznak magasabb elemeket, például kamratárolókat vagy hűtőszekrényeket, míg a zónák a munkalap szintjén zajló eseményekre összpontosítanak – előkészítés, főzés, takarítás és hulladékkezelés. Ez egy rugalmasabb, átgondoltabb tervezési mód.” Fred a Neptune-tól szintén zónákban gondolkodik, de hangsúlyozza az elrendezés és az esztétika közötti kölcsönhatás fontosságát. „Egy vendéglátásra tervezett konyhában például dönthet úgy, hogy a mosogatót a fő látómezőn kívül tartja, vagy a főzőlapot egy központi szigetre helyezi ülőhelyekkel, hogy ösztönözze a beszélgetést, miközben a családnak és a barátoknak főzik” – mondja.
A technológia fejlődésének köszönhetően gyakran már nem egy egyszerű tűzhely-mosogató-hűtőszekrény hármasával van dolgunk, hanem az alkatrészek szimfóniájával. „Manapság a konyhában számos zóna osztozik a »háromszög« alkotóelemein” – jegyzi meg Simon a Smallbone-tól. „Több előkészítő terület, kamra, a főzőlapoktól elkülönített sütők, sütőrészlegek, egy terület a turmixgépeknek és mixereknek, reggelizőszekrények, kávéfőző területek és így tovább.”
Johnny Grey a konyhát nem háromszögként, hanem tízszögként képzeli el. A „4G konyha” ötletével kapcsolatos – több generáció és képességű konyha befogadására tervezett – kiterjedt munkássága és az ergonomikus, emberközpontú tervezés fontossága ihlette, és 10 kulcsfontosságú zónát vagy területet azonosított, amelyek egy sikeres dizájnt alkotnak: külön munkafelület, főzőlap, mosogató, hűtőszekrény, mosogatógép, kamra, közös asztal, sütő (szemmagasságban a legjobb), egy emelt magasságú terület (vagy ahogy ő nevezi, „egy közösségi polc”), és egy alacsony terület (gyermekekkel vagy kerekesszékkel való főzéshez, valamint magas vagy nagyméretű készülékeknek).
Johnny a beépített konyhák iránti szeretetéről is ismert, és elmagyarázza, hogy ez különösen jól illik a rugalmas, zónákra osztott megközelítéshez, mivel lehetővé teszi, hogy „a konyhát úgy rendezzük be, mintha a ház bármelyik másik normál szobája lenne”. Utal a német gemütlich , a melegség és a barátságos légkör fogalmára, és elmagyarázza, hogy pontosan ezt hozhatja az otthonba egy beépített, holisztikus konyha, ösztönözve a társaságkedvelést és az akadálymentességet mindenki számára. „Arról van szó, hogy olyan konyhát hozzunk létre, amely az egyén számára megfelelőnek tűnik, nem pedig egy univerzális szabályt követve” – mondja Jay az Inglis Halltól, aki egyetért azzal, hogy a szabadon álló konyhák kiváló megoldást jelenthetnek. Hasonlóképpen Fred a Neptune-tól megjegyzi, hogy „ha valami nem tűnik teljesen megfelelőnek, átrendezhetjük, hogy jobban megfeleljen az igényeinknek”. A Neptune szabadon álló bútorainak kínálata pontosan így kombinálható és mozgatható.
Tehát nyugodtan kijelenthetjük, hogy a háromszög többé nem lehet az aranyszabályunk. Ehelyett ki kell terjesztenünk egy sokoldalú, sokrétű, folyékony és rugalmas formává, amelyet tetszés szerint átalakíthatunk. Mert ahogy az életünk folyamatosan változik, úgy fognak változni a konyháink és az is, ahogyan használjuk őket.
